Varjak

Az utóbbi napokban több híradásban is hallottam a pécsi varjakról. Akkor legyen itt néhány. Bár ezek nem Kertvárosból valók, de pécsiek és varjak. A gyerekekért mentünk az állomásra, onnan a kép. Nagyon szép tavaszi nap volt ma. Valahogy nehezen fogom fel, hogy már március van. Többször gondoltam rá, hogy talán több mindent is le lehetne jegyezni egy-egy napból. De aztán meg arra gondolok, hogy még engem sem érdekelne. Bár nagyon furcsa, mert a jelenben mindig azt gondoljuk, hogy egy-egy hívószó nyomán úgyis emlékezni fogunk a jelenben természetes dolgokra. Aztán nem emlékszünk. De lehet, hogy ez így jó. Ez az idõ rostája. Mert egy idõ után teljesen mindegy lesz, hogy délelõtt nagyon szédültem. Meg hogy vettem három üveg mézet. És hogy miket mondtam a gyerekeknek, és ebbõl mi ment át, azt magam sem tudom. Hiszen annyira kiszámíthatatlan, hogy melyik szavam hova talál.