Borús vasárnap mise után

Áh , addig variáltam a madaras képekkel, amíg kitöröltem a tegnapi bejegyzést. Ahhhhh Most meg mennem kell

Na, most megtaláltam, amit innen kitöröltem, Akkor most visszateszem:

Borult vasárnap mise után

Délelõtt 11-kor van a vasárnapi mise Egerágon. Sok éven keresztül itt voltunk minden vasárnap. Aztán különbözõ okok miatt ritkábban vagyunk már itt. Inkább Mislenybe vagy Kertvárosba megyünk. Attól függ, hogy jön ki a lépés. Ma úgy jött ki, hogy itt voltunk. Nem tudom, jól van-e ez így, de már így van. Én szeretem ezt a falut, az itt élõ embereket. Az elmúlt húsz évben sok családdal kerültem kapcsolatba a gyerekeken keresztül. Tíz évig szerkesztettem újságot a falunak. Dolgoztam itt, amennyit tudtam. Úgy érezem, megtettem minden tõlem telhetõt. A saját gyerekeimmel kapcsolatban inkább van lelkiismeret-furdalásom, hogy talán velük kellett volna többet lennem, és kevesebbet dolgoznom. Nem tudom. Midig a legjobbat igyekeztem választani a rendelkezésemre álló információk alapján. Utólag nagyon könnyû okosnak lenni. Megéri? Nem éri meg? Mi az, hogy megéri? Ki mondja meg? Miben mérjük. Talán azért szeretek inkább a másik misékre menni, hogy ilyen gondolatok ne zavarjanak. De úgy egyébként szomorú az idõ is. Borongós, olykor esik, fúj a szél, hideg van. Ha az idõ jó, a kedvem is jobb. Írtam diós receptet a fõzõsbe. Megint olvasgattam a diós könyvet.