A nemzeti ünnep elõtt

Délelõtt az iskolában, délután a kultúraban volt az ünnepi mûsor. A negyedikesek szerepeltek. Sajnos a legjobb szövegmondó kisgyereknek nem tiszta a hangképzése. Ezt nagyon sajnálom, mert így szóba sem jöhet majd, hogy bármiféle szövegmondó versenyre menjünk. Fura nap ez. Lementem délelõtt a tanösvényre és egy kötelet találtam az egyik fán. Egy hurkos kötelet. A karbantartó leszedte. Valószínûleg valaki jó humornak szánta, de ez nagyon rossz vicc, ha vicc. Ha meg nem vicc, akkor meg annál rosszabb. Aztán az ünnepi szövegek kapcsán meg elfilozofálgattam magamban, hogy milyen is az ember. Mit is kezd a szabadsággal. Ha a szabadság mellé nem társul a következményeket átlátó és tiszteletben tartó magatartás, akkor az messze nem a Kánaán. Minden válság erkölcsi válság. Én ezt komolyan hiszem. Ha vannak vesztesek, akkor nyertesek is vannak. És ezek a dolgok nem csak úgy alakulnak. Nem a verebek hordják össze a történelmi eseményeket. Azok emberi viselkedések következményei. Ahogy Dumbledore mondta Harry Potternek, "Nem a képességeink mutatják meg, hogy kik vagyunk, hanem a döntéseink.” És azt is hozzátehetném, hogy nem a képességeink, de nem is a körülményeink, hanem a döntéseink. A viszonyítási pontjaink…