Ez a tavasz elsõ napja

Azt mondták ma a rádióban, hogy a szökõév miatt az idén ma van a tavasz elsõ napja. Hát szép is volt az idõ. Ma voltam a mûtét elõtti vizsgálatokon: ekg, labor, altatóorvos. Minden rendben volt. És valahogy meg is nyugtatott. Összeismerkedtem egy asszonnyal, akit szintén hétfõn mût ugyanaz az orvos. bár neki még szívultrahangra is kell mennie, mielõtt megkapná a zöld utat az epekõ-eltávolításra. Jó érzés volt az is, hogy a problémákat firtató kérdõívre csupa olyan választ adhattam, ami azt jelezte, hogy nincs semmi olyan bajom, ami nehezítené a folyamatot. Azt persze nem tudom, hogy mennyit komplikál az ügyön, hogy két dolgot reparálnak rajtam egyszerre (sérv és epekõ). Így fogalmam sincs, hogy mennyit töltök majd a kórházban. Azt mindenesetre megmondtam az altatóorvosnak, hogy a múltkor annyira fájt az altatáskor lenyomott csõ okozta sérülés a torkomban, hogy a nagy hasi vágott sebemet nem is érzetem tõle.

Délután egy kicsit kisétáltam megint a madaras kiserdõhöz. De most csak hallottam a madarakat, de nem jöttek elõ. Viszont egy õzike átcsörtetett a bozóton nem messze tõlem.