Március 26. – hétfõ

Minden napra van legalább egy képem a múlthétrõl. Szépen sorra utolérem itt magam, hogy minden napra legyen valami. Hétfõn – az óraátállítás után – még igencsak hajnalnak hatott, hogy hétre bementünk. Gyorsan fel is vettek az osztályra. Megkaptam az ágyamat. Nagyon sokkal jobb körülmények közé kerültem, mint négy éve, amikor a felújítás elõtti heteket élte sebészeti osztály a Megyei Kórházban. Most hatágyas szobába kerültem, mely éppen a 6. számú is volt. És a szobának saját kis fürdõfülkéje van saját vécével. Ez igazán nagy elõrelépés a múltkori leírhatatlan viszonyokhoz képest. A nõvérek is – kivétel nélkül! - nagyon kedvesek voltak. Egészen más hozzá(m) állást tapasztaltam, mint akkor. Azért az átsuhant az agyamon, hogy most teljesen konszolidált emberként kerültem be, ellentétben az akkori végtelenül lepusztult állapotommal, amikor – teljesen készületlenként – még egy hálóing sem volt velem, a pohárról nem is beszélve. No, ez az, amit nem tudok megemészteni azóta sem, hogy órákig kellett akkor szomjaznom, mert nem volt poharam. Ekkora embertelenség minden képzeletet felülmúl. De most egészen más volt a hozzáállás. Talán az kellett akkor, hogy megtapasztaljam a legmélyebbet. No, de nem arról akarok írni, ami akkor volt, hanem arról, ami most volt. Szóval, 9 óra 5-kor indultunk a mûtõbe. Elõtte lezuhanyoztam egy fertõtlenítõ tusfürdõvel, és az ágyamat is kicserélték egy olyanra, melyet a különbözõ módon lehet állítani, hogy majd a legkényelmesebb legyen. Fél kilenckor bevettem valami „bátorító” tablettát. Különösebben nem izgultam, vagy inkább azt mondhatnám, hogy nem emlékszem. Lent a mûtõ elõtt azért még kb. fél órát vártam. Persze ágyban fekve, mert az ággyal együtt vittek le. Akkor beszéltem a dokival, elmondta, hogy az elõzmények miatt nem egyértelmû, hogy hogyan lehet megoldani a dolgot, majd közben fogja látni. Hát úgy is lett. Elkezdte laparoszkópiával, de nem lehetett úgy megcsinálni, mert túl sok összenövés volt a múltkoriak nyomán. Így a múltkori heget vágta fel, de csak köldök felett. kivette az epekövemet, mely akkora, mint egy hatalmas cseresznye vagy kisebb dió. És az ezen a részen lévõ dolgokat tette rendbe. Viszont a köldök alatti részt egy következõ menetben kell megcsinálni. Most csütörtökön talán megmondja, hogy mikor lesz az a legközelebb. Annyit mondott csak, hogy hat hét után. Talán 11 körül kerültem vissza a szobába. utólag össze tudok rakni foszlányokból, meg leginkább elbeszélésbõl dolgokat aznapra, de gyakorlatilag végig aludtam. És ez nagyon jó volt. Persze beszéltem az emberekkel, akik hozzám szóltak, egy-egy percet, de aztán közöltem - ahogy mondják - , hogy akkor én most már egy kicsit aludnék. Tehát a lehetõ legjobban telt el az elsõ nap.