Szerda
Nem jó, hogy így utólag irkálom a dolgokat, mert így már nem is emlékszem rendesen, mert annyira összefolynak a dolgok, és annyi minden történt az elmúlt napokban. Nem jó ez, hogy így utólag írom, mert összefolynak bennem a napok. Az biztos, hogy a gyerekek kedden írták alá az elõszerzõdést, és hogy Jenci is kedden volt Pesten hivatalos ügyben. Aztán I. kedden este lett rosszul és kertül be a kórházba, de olyan késõn, hogy akkor már nem volt vontat. Így a szerda kezdõdött úgy, hogy, hogy Ferenckémék visszamentek. Jenci meg elment Bajára, Vaskútra, meg a környéken egy kicsit körülnézni. Sanyi persze dolgozni volt. Én közben Anyával voltam itthon. Egy csomót beszéltem telefonon. (Most majdnem az is beírtam, hogy itt volt Imi, pedig õ kedden volt itt, az biztos, mert még beszéltünk is róla, hogy este szülõi lesz.) Szóval telefonálgattam, talán bankoltam is, de az lehet, hogy még kedden volt. (Beszéltem I-val, de akkor lemerült a telefonja, aztán M-val, és délután megint I-val.) Igen, és eset nyolckor elmentem aludni, mert teljesen lemerültem. Még jobban, mint a telefon. A lényeg, hogy nem lehet így utólag írogatni, még akkor sem, ha a nap fényképeit azért megcsinálom. Több ilyen kis ibolyát is találtam a kertben csak úgy a fû között. Valami rémlik, hogy pár éve kaptam ilyen ibolyatöveket, de hogy nem ilyen szétszórva ültettem el, az biztos. mindenesetre aranyos kis virágocskák. Ha figyelünk és észrevesszük, akkor örömet okoz. De olyan szerények, hogy könnyen el lehet menni mellette. Azt hiszem, sok ilyen öröm van az életben, amit csak akkor kapunk meg, ha képesek vagyunk az elcsendesedõ figyelemre.