Rozi és Süti - szerda

Nincs se kutyánk, se macskák – elvileg. De itt van Süti, mostanában már itt is alszik sokszor. A szomszédból egy kis fehér cica, a Kisfehér szintén majdnem egész nap nálunk van. Tegnap még a nyuszika is itt volt, de mindenekelõtt itt van Rozi, Rozika, Rozál – ahogy éppen a számra jön – a kecske. Ma annyira aranyosan játszottak Sütivel, hogy még most is mosolygok, ha rágondolok. Reggel egy kicsit kerteztem, aztán megnéztem az elnökválasztást. Nagyon tetszett a megválasztás utáni beszéd. Minden reményre feljogosít, hogy a legtöbbet ki fogja hozni ebbõl a lehetõségbõl ez az ember. Egyre jobban hiszem, hogy megindulunk felfelé. Elválik végre a szar a májtól. Nyilván arra is lesz ember, hogy ebbe a beszédbe beleakadjon, de nagyon kíváncsi vagyok, hogy itt most éppen mit lehetne találni. Vagyis nem vagyok kíváncsi. Nem vagyok kíváncsi arra, hogy ki mit nyavalyog, parázik. No, mindegy. A lényeg, hogy ebéd után átmentünk Ferenccel Mislenybe. Vettünk drótot, voltunk a patikában és a gumisnál. És közben beszélgettünk. Meg utána is. Azok a legeslegjobb percek az életemben, amikor a gyerekeimmel beszélgetek.