Péntek

Reggel Ferenc vitt le az iskolába. Ez a variáció most volt elõször. Ma õ ment kocsival. Az elsõ szünetben mondta I, hogy meghalt K.K. nem hittem a fülemnek. Nagyon sokat töprengtem élet-halál dolgain, meg azon a nagyon különös viszonyon, ami köztünk volt. Apám földije volt, s még az is lehet, (ha nem csak névazonosságról volt szó), hogy hetedik unokatestvérek voltunk. Tegnap meg Tom Best halálhírét tudtam meg. Már akkor elkezdõdött bennem ez a gondolatsor. Nagyon örülök, hogy az a világnézetem, ami. Ragyogó idõ volt. Osztályfõnökin lementünk a gyerekekkel a tanösvényre, az „én édes tanösvényemre”.