Május 20 – vasárnap

No, megint itt van, hogy nem írok naponta. Mi van velem? Az nagyon szép volt a napban, ahogy jöttünk haza a misérõl a ragyogó pipacsos koradélelõtt. Nagyon sokat terveztem a konyhában, annyit, hogy kottára kiszámoltam a perceket. El is kezdtem dagasztani, aztán jött egy telefon, és egy kicsit kizökkentem. Elterelõdtek a gondolataim, lelassultam, aztán felét sem csináltam meg. De sütöttem kis cipócskákat, de a túrós rétes délutánra maradt. Volt persze vasárnapi leves, szaftos tarjával, újhagymás zsemlegombócot meg illatos répát csináltam hozzá. No meg persze tejfölös salátát is, mert anélkül éppen úgy nem lehet lenni, mint vasárnapi leves nélkül.