Hangyaperspektíva

Egyszer láttam egy kis animációt arról, hogy micsoda végtelen világok vannak a kisebb és a nagyobb felé egyaránt: a mikroszkopikus világ és az univerzum felé. Nem is kell mikroszkóp, hogy egészen máshogy lássuk a dolgokat, csak le kell ülni a fûbe és a gomba kalapja alá nézni. Egyszerûen lenyûgözõnek tartom a világot. Annyira jó az is, hogy ha van öt percem, már az is elég, hogy kisétáljak ide a ház mögé az erdõ szélére. Azt hiszem, az alázat az egyik kulcsszó ahhoz, hogy boldogok lehessünk. Mert alázat kell ahhoz, hogy az emberi mivoltunk gõggõzén átlátva meglássuk a világ nagyszerûségét. És az alázat tulajdonképpen abban rejlik, hogy tudomásul vesszük, hogy bármit teszünk, nem leszünk sem halhatatlanok sem mindenhatók, tehát nem válhatunk istenné. Viszont Isten gyermekei vagyunk. És ennél jobb hír nem létezik.

Szerző: empszi  2012.06.01. 18:37 3 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://empszi.blog.hu/api/trackback/id/tr845912316

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

amerika24 2012.06.01. 21:35:33

...hát ezt gyönyörűen leírtad...nagyon szívhez szóló... ...hadd idézzem Gárdonyit, aki szerintem pontosan így gondolkozott... "Azt mondjuk: a csodák világa lejárt. Azt mondjuk: nincsen Isten, és puszta véletlenség szülte és kormányozza a világot. Bizony mondom: soha nem látódott még annyi csoda a világon, mint attól az időtől kezdve, amikor az emberi szem a természetre fordul." /Gárdonyi G./

2012.06.01. 22:34:24

Szép kép, szép gondolatok.
süti beállítások módosítása