Boci

Reggel kivittük a gyerekeket a lovakhoz. A tegnap született bocit csodáltam. Megint csak hasonlókat tudnék mondani, mint tegnap. A huszadik században az emberiség eljutott odáig, hogy már a kényelemben elérte a több mint eleget. Aztán kiderült, hogy a kényelem nem tesz boldoggá. Sõt. Az örömre való képességen múlik, hogy milyennek érezzük a dolgokat. De hogy mennyit örülünk az életben az elsõsorban beállítódás, az meg valahogy szándék kérdése is. Mert okunk örülni mindig van, éppen úgy, mint elégedetlenkedni, felháborodni, szorongani is. Döntés kérdése, hogy mire mennyi figyelmet fordítunk. Azért mégiscsak jobb, ha jobb – hát nem?