Június 6.

Ma van Misi születésnapja. Olyan gyorsan elmúlt ez a huszonhat év, mégis olyan sok minden belefért. Annyi kegyelmet kapunk, olyan sok ajándékot, sok örömet. hogy nehéz is volt? Hát persze. Senki nem mondta, hogy könnyû lesz. Nem a kényelem az élet célja. A Himaláját megmászni sem könnyû, meg az olimpiát megnyerni sem az. De nem kell ahhoz veszélyes csúcsokat megmászni és olimpiát nyerni, hogy gazdag legyen az életünk. Mindenkinek megvan a maga Himalájája. BL. egyszer valami olyasmit mondott, hogy „a mindenség összetartó erõi megrendülnek”, azt jelenti, hogy az emberi kapcsolatok mennek tönkre, a megértésben keletkezik zavar, a közösségek esnek szét. No, ebben benne vagyunk nyakig. De majd egyszer pihentebben végiggondolom. Ma délután fodrászhoz mentem. Akkor látta, hogy a Kossuth téren már készülõdnek a könyvhétre. Legalább is azt hiszem, arra készülõdnek. Fiatal koromban mindig annyira vártam ezt az eseményt. Aztán meg leszoktam róla. Egészen barbár lettem. Néha rámtör a vágy, hogy kultúrlény legyek, de aztán mégsem leszek az. ahhoz is többen kell lenni. De az is lehet, hogy a természetben nagyobb örömömet lelem, mint az emberekben. Vagy lehet, hogy lusta vagyok a konkolyt kiválogatni, akkor inkább hagyom az egészet… ? Sokkal több minden érdekel, mint amennyi idõm van. Ja, amit fontos még megjegyeznem. Ma is szedtünk zölddiót (az itteni kemény héjú fáról), 1 kg-ot. 10 dkg sóval áztattam be, annyi vízben, amennyi ellepi.