Erdei sikló

Kétségtelen, hogy ennek nagyon örültem ma, hogy ezt a kígyót le tudtam fényképezni a tanösvényen. Elég nyugodtan tûrte a fotózást – egy ideig. Egy nyolcadikos gyerekkel, Piros Dáviddal mentem le lyukasórában. Nem számítottam ekkora zsákmányra. gondolkodtam már rajta, hogy mit jelent vajon ezeknek a gyerekeknek, hogy néha lemegyünk a tanösvényre. Annyira örülök, ha meg tudom neki mondani egy-egy növény nevét. Az jó volt, hogy a gyerek látta rajtam, hogy nem kell félni a siklótól, és remélem, azt is megjegyezte, hogy bántani sem szabad. Ez a fiú ott volt, amikor vadsnidlinget szedtünk. Azt mondta, azóta nagyon szereti a snidlinget. Neveli csak úgy lehet, ha a gyerek az életem része. És hogy lemegyek a tanösvényre, az az ételem egy darabja. Ferencék felmentek Pestre. Hétfõn jön haza Fereckém. Ma Átán voltak a tanárokkal. Így sok palacsinta maradt délrõl, holnap nem fõzök, az biztos. Olyan fáradt vagyok, mint a disznó. Nem egészen értem. Talán a meleg. De nem lehet mindent az idõjárásra fogni. Lefekszem, inkább reggel pihenten fogok hozzá a dolgokhoz. Mindenki jobban jár.