Felhõk- szupercella

Ezt az elsõ bekezdést utólag (kb. fél órával késõbb) írom. Egy kicsit nézelõdtem, és most látom, hogy éppen ennek a szupercella nevû brutális természeti jelenségnek a szélét fényképeztem. Hála Istennek csak a szélét. Most már elvonult innen. Igaz, éppen Baja felé közeledik.

***

Misi egyszer azt mondta, hogy a sok könyvünk miatt olyan volt a gyerekkora, mintha internetünk lett volna. (Internetünk csak ebben az évezredben lett.) És valóban annyi mindenrõl találhatok információkat a régi könyveinkben. Régiek, mert mostanában sajnos nagyon kevés könyvet veszünk. Pl. nagyon sok darabja megvan a Búvár zsebkönyvek sorozatnak. Éppen tegnap találtam meg köztük a Felhõk címût. Nem is emlékeztem rá, hogy ez van. Pedig milyen sokszor fényképezek felhõket. És tényleg, ezek is mennyi mindent elmesélnek a környezetünkrõl, az itt és mostról.

Boltíves zivatarfelhõ esõsávval. Ez okoskodta ki a könyv alapján errõl a felhõrõl. Tény és való, hogy amióta itt lakunk sokkal többet tudok a viharfelhõkrõl, villámokról, mert itthonról tudom megfigyelni ezeket a természeti jelenségeket. Próbáltam most villámot is fényképezni, de nem sikerült. A közelben megint nagyon durva idõ volt – van. Remélem, megúsztuk annyival, amennyi a képen látszik. Ha jó érzékelem, már eltávolodott annyira, hogy lehet benne reménykedni, hogy elkerült bennünket.

Egyébként ma sokat pihentem, olvastam. Gyakorlatilag egész délelõtt. Meg egy kicsit délután is. De azért azt a pici eperlekvárt eltettem. Meg egy újabb adag zölddiót is beáztattam. Arra gondoltam, hogy az üres ötliteres olajos flakon jó erre a célra. Remélem, Ferenc nem deríti ki, hogy ez vegyészetileg nem korrekt. A másik adagot az ötliteres befõttesüvegbe tettem. Persze az is jó, de ebben könnyebben rázom össze alkalmanként.