Úrnapján - cickafark

Ha valaki, aki a szépen nyírt füvû udvarokhoz van szokva, joggal botránkozhat meg a kertünkön. Elképzelhetõ, hogy gaztengernek tûnik. Ha szebben akarunk fogalmazni, akkor mondhatjuk, hogy olyan, mint egy rét. És nekem az. Nem tagadom, hogy abból ered ez a helyzet, hogy sem erõm sem kedvem ahhoz, hogy hagyományos szépen gondozott kertem legyen. Azt szoktam mondani, hogy nálunk intuitív kertmûvelés folyik. Van egy-két dombágyás, itt-ott ültetett növények, gyümölcsfák, de többnyire réti virágok a nyírt fû helyett. Fõként, most, hogy Ferenc itthon van, nem nyírjuk a füvet, hanem õ kaszálja. Aztán szárítjuk a szénát Rozikának télire. Én meg folyamatosan megújuló örömmel fedezem fel a természetet. Nem is tudom, hány féle gyógynövény van a fûben. El is határoztam, hogy feltérképezem, milyen kincseink vannak. Itt van például a cikafark, rangos gyógynövény. Sok van belõle. És ha egy kicsit jobban megnézzük, igazán nagy élmény a szépsége. Pl. eddig nem vettem észre, hogy ilyen szép a virága. Növényhatozóval kelek, fekszem, még a kórházba is bevittem, és most is be fogom vinni. A természetben való gyönyörködés nyugtat, erõsít, örömmel tölt el. Mi félnivalónk van, amikor a Teremtõ ilyen világot varázsolt körénk. Hiszek benne, hogy a huszadok századot végképp magunk mögött hagyva egyre többünket kezd majd érdekelni a természet igazi rendje. Ennek része az is, hogy hogyan viszonyulunk egymáshoz mi, emberek. Ha megadjuk egymásnak a tisztelet, ha tudomásul vesszük, hogy nálunknál jóval nagyobb erõk vannak, végre egy kicsit más szemmel nézzük majd egymást, és akkor nem az un. „jogvédõ szervezetek” és hasonlók irritáló, szemforgató harsogása mondja majd meg a tutit.