Tûzliliom az erdõben

Ma volt a szünte elõs napja. Így ios mondjatjuk. Reggel sokáig akartam aludni, de persze feléberdtem ötkor. De felkelni nem tudtam. Nam is mentünk a piacra, annyira fáradt voltam. Délután viszont elmentünk Ferenccel növényt gyûjeteni. Igazi nyári hõség volt. Talán egy kicsit meg is fogott a nap. Az idén elõször. Ott a „vadonban” láttam ezt a tûzliliómot. Nagyon megörültem neki. A növényhatározóban már láttam, hogy ez létezeik vanodn élõ növényként. Nekünk van itt a kertben, az is most virágzik. Még a mamáé volt ennek az õse Vaskûton. De lehet, hogy oda meg Taksonyról vitték? Bár ezt kétlem. De onnan vittük Bajára, onnam meg hoztam ide. De az más. Az kerti, ez meg vad. De az is lehet, hogy ott valamikor egy kert volt, és onnan maradt. Ki tudja? Aztán a zölddiókat tettülk el. Vagyis az elsõ adagot, ami már fekete lett. Van még két adag az áztatóvízben. Most meg csak úgy locsokgok össze-vissza, közben meg már csukódik le a szemem. ja és egyszer odakattinottam a kerecsenfészekhez, és az egyik madár ott volt mellette. De esetére megint elment.

Rozi a kosárban

Ez még egy szombati kép, de annyira tetszett, hogy most (vasárnap reggel) ezt is ideteszem. A növénygyûjtés két menete között itthon rozikáztunk egy kicsit. A kecse talán az erõ illatát érezte a kosárban, és azt tetszett neki annyira, hogy alig lehetett elvinni onnan.