Nagykanizsa

S-nak ma Nagykanizsán volt dolga. Elkísértem. Nem emlékszem, hogy valaha lettem volna ebben a városban. Éppen felújítják a fõteret. Az jutott eszembe errõl az építkezésrõl meg a városról, hogy talán az emberek megunták, hogy lelkesedés nélkül éljenek, és rájöttek, hogy hasznos lennem már valami vidámítót csinálni. Mert végülis mitõl is függ, hogy van-e bennünk lelkesedés? Mondjuk ez az egyik ami miatt bizakodóbb vagyok a mostani közállapotokat illetõen, mint korábban, hogy tényezõként jelenik meg, hogy az egyes emberek is vállaljanak felelõsséget a dolgaikért, a dolgainkért. Ahogy jöttünk keresztül a falvakon, akkor láttam azt a rengeteg üres házat. Ezek vannak egy részrõl. Más részrõl meg a hajléktalanok. Azok a házak hajlékok voltak egykor. Törõdni kéne velük, azok lehetnének újból. Talán ha a munkának lenne még érétke, és nem azt hinnék el sokan, hogy a kényelem az élet célja, több lenne a normális életet élõ ember. A változás csakis az egyes emberek megújulásával bontakozhat ki. Mit teszek én, hogy legyen bennem lelkesedés? Ja, hogy olyankor a körülményeim, amit miatt lehetetlen lelkesedni? Mi volt elõbb a tyúk vagy a tojás? Mi lesz ebbõl a kiút? Majd jön valami nagyszerû ember és megoldja? Az én életemet? Munkaidõben? Vagy csak azért mert benne nekem is elegendõ lelkesedés van? Azt hiszem, az én életemben fordulatot jelentett, amikor megértettem, hogy a életemért én vagyok a felelõs. Már elmúltam harminc, amikor ezt világosan átláttam, de megtörtént. Jobb késõn, mint soha. Én vagyok a felelõs! A belsõ állapotaimért is. Szabadságomban áll megválasztani a reakcióimat. Igen, vannak reakciók, melyeket sokkal könnyebb választani. Másokat meg kényelmetlenebb. De hát nem is a kényelem az élet célja. És van még egy tanulsága is a mai napnak. Még odafelé megálltunk egy erdõszélen lábat nyújtóztatni. És ott volt az orrom elõtt egy erdei pajzsika. Ezt kerestük egész hétvégén. Igaz, csak két levele volt, és nem is volt idõ beljebb menni, hogy találjak egy bokrosabbat, de arra számítottam, hogy majd hazafelé találok másikat is, és majd hozok. És nem találunk már olyan erdõt, és nem is emlékeztünk pontosan, hogy hol is volt. Úgyhogy megint pajzsika nélkül maradtam. Ám ittam egy jeges kávét, és ebédeltünk is a Szõlõskert Vendéglõben. Jó volt. Szeretek néha így kedvtelésbõl enni. És most sikerült elég jókat találni. Kecskesajt terrint salátával, vargányás csirketekercset dödöllével.