Péntek, porcsin, Pál Feri, pizza

Vagyis pizzás kalács, tekercs vagy minek nevezzem. Szóval sütöttem. Egy egyszerûtejfölös kelt tésztába hagymás, kukoricás, fûszeres szószt, mozzarellát tekertem, kicsi szalonnacsíkocskákat tettem a tetejére. A tészta másik felét édesre csináltam. Egy fahájas (cukros fahájas tejföl)és egy barackos töltelékkel (kisnyárádi barack, cukor, gríz, tejföl.) A fahéjast kívülrõl megszórtam egy kis cukorral sütés elõtt. Ez már nagyon jó jel, hogy sütöttem valamit. Csak ideírom, hogy megmaradjon, rendes képet készíteni már nem volt erõm. Pál Feri atyát hallgattam még ma (meg még Bagdy Emõkét is) Pl. ilyeneket mondott? „Ha az élet élvezetéhez élvezetekre van szükségünk, akkor nem tudjuk élvezni az életet. Az élet élvezete nem az élvezeteken múlik, hanem a személyiségen. A tudom élvezni az életet, nagyon kevés is elég, ha nem, akkor a sok is kevés.” A jó válaszok elõtt jó kérdésekre van szükségünk. Természetes, hogy egyes válaszokat nem találunk meg, attól az élet még megy tovább. A válasz keresés folyamata is rendet tehet bennem. Amikor elkezdek beszélni, akkor folyamatos döntési helyzetbe kerülünk, s közben rájövünk, hogy mit is akartam mondani. Elkezdünk beszélgetni, elõször kérdéseket keresünk. Nem érdemes rögtön egy válasszal lezárni. A bennünk élõ gyereknek egyszerû szavakkal fogalmazzuk meg a dolgokat. Aztán Erdõkósoló linkelt egy bejegyzést a porcsinról. Van a kertben, és már készülök rá egy ideje, hogy utánanézzek. A kis piros autó elkészült, este jön Ági. AM hazament hétvégére. Közben meg volt egy idegesítõ vendégházas közjáték, de jó vége lett. Azt állította valaki, hogy foglalt nálunk helyet a halászlénapokra, ám nem. Aztán be is látta, hogy nekem van igazam. Én lettem volna a legboldogabb, ha még 11 vendéget tudtunk volna fogadni. Azért lefárasztott, ilyen jellegû ügy még nem volt az elmúlt öt évben, bár már volt ez-az. Az, hogy a kellemetlensége ellenére ideírtam, annak az az oka, hogy úgy éreztem, hogy jól reagáltam a dologra. És ez jó érzés volt.