Aki fél, az nem szabad

Egy Magyarországon misszionáriusként szolgáló indiai verbita atya mondja ezt éppen a Mária Rádióban, most hallgatom az interneten. „Aki megtapasztalja Isten szeretetét, abban nincs félelem. Abban az Istenben hiszünk, aki az eget és a Földet teremtette, és ha Õ velünk, ki ellenünk” – mondja. „Szemléletváltásra van szükségünk. Egy olyan Istenben hiszünk, aki legyõzte a halát…” Ismerem ezeket a mondatokat, mégis más most... Nagy titok ez. De dönthetek úgy, hogy nyitottan fordulok oda. „Az imádság és a tett…, nyitott szívvel odaállni, kérni a Szentlélek tüzét.” Indiai misszionárius Magyarországon. Nincsenek nyelvi nehézségei. Úgy fogalmaz magyarul, mintha ez lenne az anyanyelve. Ilyeneket mond: sokan mennek Indiába, hogy megtalálják a békét és a boldogságot. Senki nem találja a békét és a boldogságot Indiában, ha önmagában nem találja. – mondja, és elmesél egy parabolát: Az aranytût keresi az öregember az utcán a lámpa alatt. Jönnek emberek, hogy segítsenek neki keresni. Nem találják. Kérdezi az egyik: - Hol veszett el az a tû? - Ott a házban, a padláson, mondja az öreg. Akkor miért itt keresi? – kérdi az ember. Hát azért, mert itt van világos, a padláson meg sötét - mondja az öreg. Ilyenek vagyunk mi is a verbita atya szerint. Jó, hogy ilyen sok idõm van most. Meg, hogy itt van velem a gép, és hallgatok, nézek mindenfélét, amit egyébként nem szoktam. Annyi átgondolni, átértékelni valóm van. Ha eltávolodunk a világ rendjétõl, eltávolodunk egymástól is, mert akkor nincs igazi közös nevezõnk. Nem beszélünk egy nyelven. Az indiai megtanul magyarul, hogy elmondja nekünk, hogy nincs okunk félni, hogy lehetünk szabadok.