Péntek

Reggel kimentem egy kicsit a kertbe. fényképezgettem a növényeket. Közben az jutott eszembe, hogy ha jobban ismernénk és elismernénk a világot, melyben élünk, akkor sokkal nyugodtabb és boldogabb életünk lehetne. „A mezõ liliomai és az ég madarai…” sokszor hallottam már ezt a mondatot, de igazán nem is gondoltam bele, ahogy számtalan egyéb fontos mondatba sem. Aztán a tortán gondolkoztam. Igyekeztem rendbe tenni a nagy kerek tálcát, ami még a mamáé volt. Mindenféle szerekkel tisztogattam. Nem mondom, hogy tökéletes lett, de azért elfogadható. Ebéd után hazajöttek a gyerekek plusz két fõvel. Estig maradtak itthon. fõztem neki „pizzafeltét-levest”. Aztán megsütöttem a három tortalapot.