Szombat

„Csak akkor szorongj, ha élvezed!” Bagdy Emõke idézi ezt a mondatot valakitõl, de mindegy is, hogy kitõl, a lényeg, hogy érdemes megszívlelni. Persze, erre mondhatná bárki, hogy az ember nem jókedvébõl szorong, hanem, mert ez adatott neki. Hát nem, nem adatott. A szorongás valóban önkéntelen reakció bizonyos élethelyzetekre, de nem vagyunk kötelesek elviselni, tehetünk ellene. És érdemes is tenni. Lehet is tenni. Az ember azért kapott értelemet, cselekvõképes szabad akaratot, hogy változtasson az olyan helyzeteken, lelkiállapotokon, melyek rosszak. Mindent megkaptunk ahhoz, hogy ezt megtehessük. Viszont a döntés a miénk. Valójában nem olyan könnyû úgy dönteni, hogy én márpedig meg akarok szabadulni a szorongásaimtól. Éppen a szorongás természetébõl adódik ez a nehézség. A beszorult helyzetben legtöbbször mereven állunk (a rosszban), nehogy még rosszabb legyen a helyzet. Pedig éppen jobbra is fordulhatna, ha valamin változtatunk. Miért ne jobbra fordulna? Ez meggyõzõdés kérdése. Mit várunk a változástól? Jó a változás? Aztán a szorongás sokszor valamiféle önbüntetés. Miért bünteti az ember saját magát? Talán abból a hiedelembõl táplálkozik ez, hogy ha magamat büntetem, akkor már megbûnhõdtem, akkor máshonnan majd már nem jön büntetés. Lehet, hogy megdöbbentõ, de errõl az a véleményem, hogy egy ilyen helyzetben az ember Isten helyébe helyezi magát. Talán érdemes lenne az ilyen helyzeteket elengedni. Aztán van még a mártírszerep. No, ez elég brutális. Én feláldozom magam érted, ezért neked kutya kötelességed engem értékelni, nekem engedelmeskedni. Millió változata van még annak, hogy miért ragaszkodunk a szorongásainkhoz. De ahogy a hozzáértõk is mondják lépten-nyomon, ha érdekelnek a következmények, akkor igyekszünk minél elõbb megszabadulni a szorongástól. kivéve, ha élvezetet jelent… No, hogy ez most hogy löttyent ki a kezembõl nem tudom, de maradjon itt, mert fontos, majd idõrõl idõre elolvasom, hogy nehogy szem elõl tévesszem. De a mai napom igazából nem volt szorongós. Egy kicsit izgultam, hogy sikerül-e a torta, de ez nem szorongás. Hát annyira nem sikerült, mint szerettem volna, de talán jó lesz. Az egyik fürjecske elrepült. Igazából szoronghatnék, hogy mit mondanak majd a gyerekek, de attól a madár még nem jönne vissza. Aztán akármit is mondanak, ez már így van. Megakadályozni nem tudtuk. Az egyik nyuszi ötször szökött meg ma. De õt sikerült mindannyiszor befogni, s végül a szökési útvonalára is fény derült. Ez egy ilyen nap. Jön a hidegfront. Talán már kezd is esni az esõ. Ami nem baj éppen, sõt. Hiszen nagy szárazság van. A kertben is igazából csak a réti virágok virítanak szépen. Mint ez is, ha jól néztem ki a növényhatározóból, akkor közönséges gyujtoványfû a neve