„Csak akkor szorongj, ha élvezed.”

írtam már ezt, hogy Bagdy Emõke idézi valakitõl többször is. Nagyon fontos megállapítás ez. A szorongás automatikusan jön az olyan helyzetekben, amikor ütni vagy futni kéne, de egyiket sem lehet. Amikor lefagy a rendszer. De az ember azért értelmes lény, hogy megtalálja a maga útjait a szorongás elkerülésére. Mert a szorongás nagyon energiaigényes és nagyon értelmetlen dolog. Tehát semmi hozadéka, csak viszi az erõt. Ezért kell mindent megtennünk, hogy mit is tehetnénk szorongás helyett. Mer az is nagyon kevés, ha annyit mondok, hogy mit ne tegyél. Csak az értelmes, ha megmondom, hogy mit tegyél helyette. A szorongás helyett is vannak dolgok, amit tenni lehet, az imától a focizásig nagyon széles a skála. De ha választottunk valamit helyette, akkor azt érdemes szívvel lélekkel csinálni. Vagyis csak úgy érdemes. Persze, mindezt leginkább magamnak mondom. És éppen azért, mert most ez választom a szorongás helyett. Aláírtuk a fundamentás papírokat. És mindig megkísért a szorongás, ha anyagiakról van szó. De megteszem, ami tõlem telik. Ha szorongás helyett nyitott lélekkel, minél nyitottabbal, a Gondviselésbe vetett bizalommal engedem tele magam, egész más az életminõségem. Ha végignézek az életemen, csak hálára és örömre van okom. És ha eddig ennyit kaptam, ezután is így lesz. Ma is hallgattam Pál Ferit. Nagyon jó! Legalább is, amit ma hallgattam zseniális volt. Holnap reggel bankolgatnom kell. A következõ mondatokat még reggelírtam. Nem túl jó ez a kép, nappal szembe, autóból fényképeztem reggel, amikor már jöttünk el. De az jutott eszembe, hogy azon túl, hogy a mûtét óta ma voltam lent elõször a faluban, ennek a zöldséges dolognak már akkor örülök, ha csak rágondolok. A start munkaprogram keretében termelik ezt az itteni emberek. Jó a minõsége, friss, itt termett, olcsó. Annyira drukkolok, hogy sikerüljön ez a program. Az igaz, hogy nem keresnek sokat, akik dolgoznak ebben a programban, de elég velük beszélni ahhoz, hogy bizonyítva lássam, hogy igazam van abban, hogy a munka nem csak azért kell az embernek, hogy fizetése legyen. Persze, az is nagyon fontos. De annál sokkal fontosabb, hogy értelmes módon töltsék el az emberek az idejüket. Mert földet mûvelni, értéket elõállítani, állatokkal dolgozni, látni azt, hogy az emberek örömmel veszik meg a munkájuk gyümölcsét, ez már maga örömforrás. Ettõl már sokkal jobban van mindenki, aki ebben a programban részt vesz, mintha csak a kocsmában vagy a ház elõtti padon ülve várná, hogy az a nap is teljen el. Ha már egy ember jobban van egy faluban, akkor már az egész falu jobban van, és így tovább.