Ha keresed a bajt, ne csodálkozz, ha meg is találod

Mikor miért lesz nekünk szar c. össznépi játékban veszünk részt sokszor. Szinte keresgéljük, de ha nem is keressük, de listázzuk, hogy mi rossz, mi fenyeget. Aztán mivel leginkább, arra haladunk, amerre nézünk (mint a biciklin), nincs is mit csodálkoznunk azon, ha olyasmit találunk, aminek annyira nem örülünk. De ha megoldást keresünk, akkor találunk is. Tudományosabban ezt úgy mondhatnám, hogy van a problémaorientált és a célorientált viselkedés. A célorientált is látja a problémát, hogyne látná, csak nem az van a gondolkodása fókuszában. Van valami, amit nem szeretnék, de tudom, hogy ha azt nem szeretném, akkor mit szeretnék helyette. És ha már tudom, hogy mit szeretnék, akkor el is akarok oda jutni. Akkor már keresem az utakat, figyelem a lehetõségeket. Ha el akarok jutni egy faluba, akkor nem az a megoldás, hogy azon kesergek, hogy a kocsin éppen lerobbant, és egyetlen barátomnak sem visz éppen arra az útja, hogy elmehetnék vele,és senki nem ajánlja fel, hogy elvisz, sõt, bárkit kérek, hogy vigyen el, mindenki visszautasít. Kesergés helyett érdemes a menetrendeket tanulmányozni. Bár akkor is jöhet még az a problémafelvetés, hogy nincs pénzem jegyre. Akkor még el lehet kezdeni azon gondolkodni, hogyan tudnám megkeresni a jegy árát. És így tovább. Az a kérdés, hogy mennyire akarok eljutni oda. Hogy mi a fontosabb, hogy eljussak, vagy, hogy igazam legyen abban, hogy én egy sorsüldözött szerencsétlen vagyok. No, ez sem rossz végeredmény. Mert sorsüldözöttnek nem is olyan nehéz lenni. Csak kell ülni egész nap, panaszkodni, nyalogatni a sebeimet, és várni, hogy valakinek megessen rajtam a szíve...

Megint nem tettem fel tegnap a tegnapi bejegyzést. Mert meg sem írtam. Kivette minden erõmet a délelõtti para. Könnyebben beszélnék ötezer ember elõtt, mint amilyen könnyen leülök a számítógép elé és pénzügyeket intézek. Számokat kell begépelni és nem szabad hibázni. Persze, kézzel éppen olyan nehezen csinálom ezt meg, a gépi ügyintézést csak az sms-kód nehezíti. No, nem nagyon, csak annyira, hogy nagyítóval kell néznem a telefont, mert különben nem ismerem fel biztonsággal a számokat (a szemüveg kevés ehhez). Tegnap nagy nehezen rászántam magam, hogy utalgassak, mert azért ez egy többlépcsõs játszma, és akkor kiderült, hogy nem jön meg az sms-kód. Ez aztán végképp kiütötte nálam a biztosítékot. Maradt a személyes ügyintézés. Ami ugye nem volt olyan tragikusan nehéz, mert idõm is volt lehetõségem is volt személyesen elfáradozni a bankba, bár erõm már nem annyira, mert a mûtét óta ez volt az elsõ több helyre menõs, ügyintézõs alkalom. Kiderült az is, hogy miért nem jött ez sms, és azt is rendeztem. De ezen is jól felhúztam magam. Az a telefon, amire az sms-t kapom, egy nagyon régi kis kártyás telefon. De minden bankban annak a száma van bejelentve, annak a száma van fenn nyilvános elérhetõségemként mindenütt, ezért nem akarom megszüntetni. De beszélni arról a telefonról nem szoktam. De ha egy évben nem töltök rá legalább 3500 Ft-ot, akkor kikapcsolják. Tudtam én ezt, de elfelejtettem. Most a mûtétes idõszakban járt le valamikor a határidõ, hogy rátehettem volna ezt a pénzt. De elfelejtettem. Igen, én felejtettem el. Viszont a telefonon lévõ összeget a szolgáltató benyelte. Mert volt rajta pénz, hiszen minden évben kell rá tennem, és nem jutott most az sem eszembe, hogy lebeszéljem. És most lenyúlták. Ezt végtelenül igazságtalannak tartom. Rendben van, valamilyen szempontból igazuk lehet, hogy ne legyenek semmi haszon fejibe lefoglalt számok. De ha a végleges megszüntetés elõtt reaktiválok, akkor miért veszem el a telefonon lévõ pénzt? Persze, tudom, hogy az nem annyi, amennyi, mert az ott lévõ összeggel kevesebb ideig telefonálhatok, mint a másik telefonon, de mégis. nekem kell jobban figyelnem. Mert azt meg tudom tenni, viszont a telefonos cég módszerén nem tudok változtatni. Igen, ahogy a mondás is szól: könnyebb szandált húzni, mint beszõnyegezni a világot.Nos, ez volt tegnap. Délután annnyira fárat voltam, hogy csak felüdni bírtam. No és Pál Ferit hallgattam. Egyre jobban szeretem.

Szerző: empszi  2012.07.28. 09:36 Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://empszi.blog.hu/api/trackback/id/tr1005912258

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása