Pálferi - szombat

Most még mindig õt hallgatom. Nyilván lehet ezen fanyalogni. Mert nem elég intellektuális. „Csak” érthetõen beszél papként hétköznapi kérdésekrõl. Hiszem, hogy tudunk javítani az életminõségünkön. Hiszem, hogy képesek vagyunk hasznos változásokra. Nem kell állandóan nézni a célt, hanem el kell képzelni – mondja – és ez így mûködik. Nem látok, és nem akarok egy idõ után, ez egészen másként mûködik. Egy idõ után nem kell látni, megy az anélkül is. :) Persze, így gépelek. Nem nézem a billentyûket. És ha elkezdem nézni, akkor eltévesztem. Persze, van, nagyon sokszor van, hogy melléütök, de javítani tudok nézés nélkül. Azt is mondja, hogy a képzelõ erõ erõsebb a vágynál. Hiába vágyakozunk valamire, ha a képzelõerõ mást diktál.

A nap során nézetem a tusnádi beszédet. Fõztem ebédet. No, és Pálferit hallgattam. Egyéb emlékezetes ezen a szombaton nem történt. Most – így másnap – nem is emlékszem, mi is volt tegnap. Csak talán arra, hogy este gondoltam rá, hogy estére mindig annyira elfáradok, hogy nem tudom feltenni e legegyszerûbb blogbejegyzést sem. Más fényképet nem is csináltam csak az ebédrõl: grillezett zöldségek paradicsommártással. A többieknek volt hozzá egy kis sült szalonna, sült kolbásszal. Én csak így ettem.