Szombat – Tebenned bíztunk elejétõl fogva…

Megvolt a temetés. Talán most voltam életemben elõször református temetésen. Keresem a jelzõt, de nem találom igazán, hogy milyen élmény volt. Az elhangzott énekek közül ezt ismertem csak. A lelkész ruhája is érdekesen hatott rám. Most már túl fáradt vagyok, hogy értelmesen beszéljek errõl. A közösségrõl vannak bennem ködös gondolatok, vallási közösség, nemzeti közösség, faluközösség,családi közösség… A temetések mindig alkalmasak arra, hogy mélyebb vagy magasabb? dolgaikon elgondolkozzunk. Temetés után Editkéhez mentünk. Már sötétedett, amikor indultunk. A szemüvegemet elveszettnek hittem, pedig csak itthon maradt.