Az élet élvezhetõ
Ez a meggyõzõdés szükséges ahhoz, hogy egyáltalán képesek legyünk az élet élvezetére. Ha ez nincs, akkor soha nincs elég az élvezetekbõl. Tudom, hogy ezt már írtam mostanában, de azért írom le még egyszer, mert ez nagyon fontos. Nagyon sokszor érzékelem azt, hogy emberek úgy beszélnek, hogy ez jó lenne, csak…, de…, meg ilyesmi. Hogy mindig van valami híja az élet élvezhetõségének. Hát persze, mindig van, ami lehetne jobb is, de ha addig halogatjuk, hogy engedélyezzük magunknak az örömök átélését, amíg minden körülmény kifogástalan lesz, akkor arra soha nem fog sor kerülni. Úgy egyébként azért is mondom ezt újból, mert újból megnéztem az elõbb azt a kis Pálferi videót, amin errõl van szó. Mert sajnos tegnap óta nem megy a szerver, így nem tudtam folytatni a sorozat hallgatását. Remélem, hamarosan visszajön ez a lehetõségem. Mert most idõm lenne. Kedvem is van. De lehet, hogy nem is árt ez a kis szünet, nehogy még a végén függõvé váljak. :) Bár csinálni most nemigen lehet semmit, annyira meleg van. Igaz, én a meleget elég jól bírom. De ez már nekem is sok egy kicsit. Lehet, hogy ez az év legmelegebb napja.
Reggel voltam fodrásznál. Aztán vettünk egy 16! kg-s dinnyét. A nagy okos eszemmel az jutott eszembe, hogy pizzáskalácsot süssek ebédre. Ez a pizzás kalács ez fából vaskarika, de nem is tudom, hogyan lehetne ezt dolgot nevezni. A köztudatban a fûszeres paradicsomszósszal megkent kelt tészta a pizza. Még soha sem vettem a fáradságot, hogy megtanuljak igazi pizzát sütni. A gyerekeim pizzaigényét mindig úgy elégítettem ki, hogy egy ahogy esik, úgy puffan kelt tésztára tettem valamilyen húsos vagy zöldséges,jó fûszeres paradicsommártást, sajttal megszórtam, aztán jóidõ. Akkora volt a népszerûsége így is, hogy nem voltam motivált a tökéletesítésére. A gondot inkább az okozta, hogy kevés lett egy tepsinyi méret egy ebédre. Ennek a problémának az orvoslására találtam ki, hogy nem lepény, hanem tekercs formájában sütöm meg ezt a dolgot, mert két tekercs elfér egy tepsibe, és egy kiló lisztbõl négy tekercs lesz, és ez kétszerre ki is sül. Ez a mennyiség az, amihez már érdemes hozzáfogni. Azt hiszem, hogy ezt még nem írtam le a fõzõsbe. De most ideteszem, mert nagyjából ilyen (8 -10 személyre):
Hozzávalók: A tésztájához: 1 kg liszt, 4 kávéskanál só, fél liter tejföl, 1 élesztõ, kb. 2dl tej (az élesztõ felfuttatásához), 1 kiskanál cukor. A kréméjéhez: 1 liter paradicsomlé, 4 fej vöröshagyma, 6 gerezd fokhagyma, egy kis marék apróra vágott oregánó és bazsalikom vegyesen, 4 csapott evõkanál cukor, 2 kiskanál só, õrölt fekete bors, 20 dkg reszelt sajt, 2 evõkanál olaj. Plusz még kb. 2 evõkanál olaj a tepsik kikenéséhez és a tészta megkenéséhez sütés elõtt. Elkészítése: A tészta hozzávalóiból viszonylag puha kelt tésztát dagasztunk. kb. egy órát kelni hagyjuk. A vöröshagymát apróra vágjuk, az olajon megpirítjuk, hozzáadjuk a zúzott fokhagymát, a sót, a cukrot, pardicsomlevet, a fûszereket. Összeforraljuk. Ha a paradicsomlé híg lenne, akkor kevergetve addig fõzzük, míg krémsûrûségû lesz. Levesszük a tûzrõl, belekeverjük a reszelt sajtot, és szobahõmérsékletûre hûtjük. (Elõre is elkészíthetjük.) Ha megkelt a tészta, négy részre osztjuk, a tepsink méretének megfelelõ téglalapot nyújtunk egy-egy részbõl. A kinyújtott tésztát megkenjük a paradicsomos szósszal, feltekerjük, mint a bejglit, és olajjal kikent tepsikbe tesszük, a tésztarudak tetejét is megkenjük olajjal. Elõmelegített sütõben 200 fokon kb. 40 perc alatt kisütjük. (Egy tepsibe 2 rúd fér.) Gazdag nyári salátát adhatunk mellé.
De visszatérve Pálferire. Csak találtam, amit hallgathatok tõle. Pl. ezt: Megõrizni a cselekvõképességünket, amikor mások már nem cselekszenek, és másokra irányítani a figyelmünket akkor is, amikor mások már csak magukra figyelnek. Ez kell – Pálferi szerint - ahhoz, hogy az ember valami rendkívülit, kiemelkedõt tegyen.
Augusztusi liliom virágzik a fodrász udvarában. Mamára emlékeztetett, és ez az egész ház, a kapualj is.
M-val beszélgettem este.
