Máriagyûd

Egy kicsit menõs nap volt ez is. Reggel Szalánta. Megkaptam a millió kérdéses kereseti igazolásomat. Pakoltam, ebédet fõztem, egy kicsit aludtam, pakoltam. Még ez is eltart egy ideig. Még jó, hogy a Pálferi is van végtelen mennyiségben. Itt az issel van egy kis probléma. Mert ha abból is, akkor a másikból is. Mármint a pakolnivalóból. A kiskecskével is küzdeni kellett. Már kibújik a hámból is. A villanypásztor nem elég erõs neki. Ötre lementünk misére. Most volt elõször az új papunk. Most van elõször 1722 óta, hogy Egerágnak nincs plébánosa. Újpetre, Vokány és Egerág. Ez a három plébánia tartozik hozzá, Újpetrén lakik. Nagyboldogasszony napja lévén a napom – ahogy már évek óta szokásom – Máriagyûdön ért véget. Jó lenne írni errõl is, de most nincs nyitva bennem a mélység kútja. De talán ez a kép magáért beszél.