Egerági piac egy brutálisan meleg nap elején

Ez a piac is része annak a programnak itt a faluban, amelyrõl már többször írtam, mert nagyon drukkolok, hogy sikerüljön. Még nincs sok árus, de nekem ez akkor is a remény piaca. A jövõ piaca. Azt hallom, hogy vannak emberek, akik azért fanyalognak, mert nem szeretik azokat ez embereket, akik éppen most döntéshozók. Ezt elképesztõnek találom. Valami jót leszólni azért, mert nem szeretem, aki éppen a közösség vezetõje, amikor ez a jó dolog történik. Akik ismerik az itteni viszonyokat, nagyon jó tudják, hogy joggal mondhatom most ezt. A legnagyobb elszántsággal sem lehetne rólam azt mondani, hogy elfogult vagyok…, (De semmiképpen nem akarok megint belemerülni az „én és a falu” önsajnáltra okot bõven szolgáltató élveboncolásba.)Vettem házi vajat és sajtot is. Mind a kettõ jó, és venni fogok ezután is. És remek paprikát is vettem, amibõl ajvárt szeretnék csinálni, és paradicsomot befõzni. Közben meg folytatom a pakolást, hallgatom Pál Ferit, és rengeteg apró öröm ér. Az is, öröm, hogy ez a pap mennyi olyant mond, amit én is úgy gondolok. Meg az is, hogy az általa mondottak néha erõforrásokat tudnak bennem felszabadítani. Na, tegnap nem tettem fel ezt a bejegyzést. Most pótolom.