Egy kicsit konyháztam

Igen, most ez is megjegyzendõ. Mert hétfõ óta ez az elsõ nap, hogy délután is képes voltam valamire. Nem sokra, az igaz, de ennek is nagyon örülök. Reménnyel tölt el. Érzem, hagy ha meglesz a kellõ türelmem, akkor eljön az az idõ, amikor megint lesz annyi erõm, amennyivel már jól elvagyok. A fõzõsön Babette blogjában olvastam a fahéjas körtekrémlevest, és nagyon megkívántam. A gyerekek a hoztak Kisnyárádról egy csomó körtét, ez is inspirált arra, hogy elkészítsem ezt a finom édességet. Mert ez sokkal inkább desszert, mint leves. De ez nem baj. A lényeg, hogy jó. Majd leírom a fõzõsben. Tegnap délután már elkezdtem azt is egy kicsit felzárkóztatni. Igen, igen, rendbe fogok jönni. Most ez a helyzet arra jó, hogy megértsem egy kicsit jobban magam. Azt például, hogy nem a sok munka nehéz nekem, hanem az, ha nincs elég erõm a feladatokhoz.