Szeptember 17. hétfõ

Jöttem haza, errõl a házról az jutott eszembe, hogy milyen lehetett az az idõ, amikor itt nyüzsgõ élet volt. Lehet, hogy nem volt, de én így képzeltem. Kicsit rávetítettem a Toldi második énekének elejét, amit ma olvastunk a hatodikban. Persze, ez sokkal kisebb ház, de mégis ez jutott eszembe. Szépen sütött a nap, kellemes idõ volt. Azt is észrevettem, hogy talán egy kis zöld is megjelent a kiégett fû között. Mindig lehet reménykedni abban, hogy elértük a gödör alját, aztán már lehet felfelé menni. Bár ez a felfelé már talán – remélem – más síkot jelent, mint ahogy ezt régebben gondoltam. „Megtesszük azt a keveset, amit ránk bíztak, aztán távozunk.” Teréz Anya „Az erkölcs élet-halál kérdés. De senki ne moralizáljon!” Pálferi