Szeptember 27. csütörtök

Kicsit nehéz napok ezek. Valahogy szélsõségesek. Vannak nagyon jó hírek is. MP-nak jók lettek a leletei, telefonáltak a Fundamentától, hogy megvan a dolog. Befõztem a paradicsomot – már csak hogy azonos súlyú dolgokat mondjak. A pszichológus lány is bent volt osztályfõnökin. A gyerek szeretik, örülök neki. Remélem, van haszna, hogy ilyesmit csinálunk. Megint nem fényképeztem napközben. „A vallás maga az életünk” mondja Pálferi. Mert persze, õt is hallgatom egy kicsit, már annyit, amennyi ebbe a napba belefér. Közben persze az õ szövegei nyomán töprengek magamon. Nem egyszerû.

„Minden ember legmélyebb vágya Isten akarata, csak nem vagyunk azonosak önmagunkkal, ezért azt sem tudjuk, mi a legmélyebb vágyunk. És Istennel sem vagyunk túlzottan egyben, ezért azt sem tudjuk, hogy mi az õ akarata. Ezt azért nem tudjuk leginkább, mert nem vagyunk tisztában sem önmagunkkal, sem Istennel. Ezért vagyunk eltévedve. Ez a két tévedésünk van, amikor azt gondoljuk, hogy más az én vágyam, más Isten akarata.”

Na, de ezt a viccet nem tudom kihagyni: Pista bácsihoz odamegy a jóakarója, s mondja neki:Pista bácsi ne lógasd az orrod, emeld fel a fejed! – Mire Pista bácsi: Mondj egy okot, hogy ugyan miért ne lógatnám az orrom, miért emeljem fel a fejem. Mire a jóakarója: Mert nyakig szarban vagy.