Szeptember 30. vasárnap

Hajnalban fényképeztem a teliholdat. Szinte nappali világosság volt. Bár ez enyhe túlzás, mint a melléket ábra is mutatja. Csendesen telt a szeptember utolsó napja. Elmentünk reggel misére, befejeztem a csípõs paprikakrémet, fõztem ebédet, ebéd után anyával voltam egy kicsit. Lehet, hogy holnap ki kell hívnom az orvost. Iszonyatosan megkékült a lába. Mára, pedig szerdán este esett el. Tegnap jelent meg a kékség és mára már hatalmas területre kiterjedt. Nyilván mélyen sérült meg az izom, nem az ütéstõl, hanem inkább a húzódástól sérülhetett meg. Bár ezzel együtt úgy látom, hogy jobban van. Aztán pálferiztem kicsit, írtam a fõzõsbe. Közben Rozika meglépett. Talált a kerítésen egy részt, ahol ki tudott menni az utcára. Még szerencse, hogy a szomszédok észrevették és szóltak. Rozika, ahhhhhhhhhh! A világ legaranyosabb kecskéje, de olyan csintalan, hogy elképesztõ. Holnap október.