Október 3. szerda

Hála Istennek nem volt elsõ órám, mert nagyon nehezen keltem fel. Azt gondoltam, hogy amiatt, mert tegnap nagyon kifáradtam, nem pihentem le délután. No, ez elég nagy hiba volt. Szép idõ volt, amikor lesétáltam az iskolába. Az esõ nagyon jót tett a világnak. Az esõcseppek ragyogtak a fûszálakon, és ez egy kis erõt öntött belém. Aztán megint elfáradtam, mire hazaértem. De most itt fekszem, és gyûjtögetem az erõt, hogy befejezzem a bodzalekvárt, amit tegnap Ferenccel kezdtünk. Paprikát is akarok még sütni. Szép, kellemes idõ van. Még van sok a napból.