Szent Ferenc napja, az állatok világnapja, október 4.

Nagyon érdekes ez. Ferenc születésekor arra gondoltunk, hogy Xavéri szent Ferenc legyen a védõszentje, a Távol-Kelet jezsuitája. Az õ napja, december 3. De aztán az látszott jobbnak, hogy legyen közel egymáshoz a két fiú névnapja, mert akkor lehet egyszerre névnapozni. Ez nyilván abból fakadt, hogy nekem így egyszerûbb volt. Így lett Ferenc fiam névnapja október negyedike, Assisi Szent Ferenc napja, aki miatt ez a nap az állatok világnapja. És mi más is lehetne az én Ferencem napja, mint ez! Szóval ez már nem a racionális világ… :)

Állatot akartam a mai bejegyzéshez, de nem minden nap elérhetõ házi állatot. Ezért lementem a tanösvényre, hátha szembe jön velem valami „nagy zsákmány”. De csak egy harkályt láttam, és róla sem sikerült jó képet készítenem. Bár nem is mentem be nagyon az erdõbe, mert sár is volt, meg az idõm is elég kevés volt a túrára. Így most ez a madárodú jelzi itt az állatokat.

Az órák után siettem haza, hogy az állatkákat kiengedjem. Közben meghozta a futár a megrendelt csomagot. Megint iszonyatosan elfáradtam. Az emésztésem is nagyon rendezetlen. Most igyekszem összeszedni magam. Aztán majd késõbb még biztos tudok valami értelmeset is csinálni. Még a tegnap elkezdett paprikakrémet meg lekvárt üvegekbe kell szednem. Persze elõtte átforralni stb. Most még egy kicsit hallgatom Pálferit. Az elõbbi figyelemre méltó gondolata: az életünkben átélt nehézségek, az életünk ára. A saját életünké. Az ára. A saját életem ára. Meg az, hogy felelõs vagyok az életem történéseiért. Folyamatokban élünk… Derekunkon a kötél, a másikkal fogatjuk a végét. Felébredünk-e, ez a kérdés… Ha képesek lennénk szabadok lenni…