Október 5. péntek
Arra gondoltam, hogy ha több témában van képem, akkor lehet, hogy többet is fel kellene tennem. Persze néha ezt meg is teszem, de csak ritkán. Ennek azért lenne értelme, hogy amikor visszapörgetem a leírtakat, hogy felidézzem az adott idõszakot, akkor teljesebb képet kapnék arról, hogy mi is volt velem akkoriban. Bár nem túl sok dolog van velem.
Csak ma az iskolában örültem a harmadikosok megemlékezõ mûsorának, mert nagyon ügyesek voltak, és õk lesznek az enyémek, ha minden jól megy. Szóval õket látni öröm volt. Aztán hazajöttem, és az is jó volt. Sütöttem palacsintát, ebédeltünk, a gyerekek utána mentek Kisnyárádra. Rozika teljesen be volt gõzölve.
Ragyogó napsütéses nap. És egy kicsit jobban éreztem magam. Pillanatokra azt éreztem, hogy a régi önmagam vagyok. Ha csak pillanatokra is, de azért megvolt az érzés, hogy élek. Hasonlít ez ahhoz, mint amikor a nagy PTS után kezdett szûnni az álmatlanságom. Akárki akármit mond, ez ugyannak a PTS-kígyónak a farka. De majdcsak kihúzza a belét az életembõl. Gyógyulok, ez biztos. Sokat köszönhetek Pálferinek. Megint írom az álmaimat. Éjjel is volt két figyelemre méltó. Az éjszak közepén leírtam. Szép lassan alakul majd, bízom benne.
És a nap az elõbb leírtak után vett egy olyan fordulatot, hogy kimentünk az erdõbe. Az volt a tervem, hogy szedjünk gombát. Találtunk néhány õzlábgombát, aztán a vadõr elmondta, hogy nem lehet itt csak úgy sétálgatni és gombát szedegetni, mert ez magánterület, és ha én ott gombát szedek, az olyan, mintha valaki az én kertembõl szedné a paradicsomot. Hát nem tudom.. A jogszabályról fogalmam sincs, de a paradicsom úgy lesz a kertben, hogy felásom, elültetem, gondozgatom stb. A gomba meg terem. Azt tudom, hogy a fa és a vad, az más, az erõdgazdálkodás és vadgazdálkodás. Az befektetés, munka, tulajdon… ilyesmi. De a gomba? Ezt nem tudom elhinni. Majd utánajárok, hogy is van ez. De azért nagyon szép délután volt. Egyébként még a vadõr is rendes volt. Én megértem, hogy neki ilyesmit kell mondania, mert az erdõben mászkálók elriasztják a vadakat – ahogy mondja. Meg lõnek is ott. De akkor azért nem ártana legalább egy tábla legalább azon az úton, ami a faluból bevezet az erdõbe. A naplemente is gyönyörû volt.
