Október 7. vasárnap
Mise után fõztem. Elég sokat, sokfélét. De mégis ez a legfontosabb, hogy az õzlábasat tegyem ide. Ez az õzláb akár jelkép is lehet. Sok dolog jelképe. Egy kapué is, az erdõ kapuja. Az meg a szabadság kapuja. De nem azért, mert az erdõben nagyobb a szabadság, hanem bennem lehet nagyobb a szabadság, ha kinyílok egy eddig vágyott, ám ismeretlen világra. Az erdõ a lelkem mélyébe van írva, de nem ismerem. Egyre szûkülõ koncentrikus köröket írok le körülötte. Akkor is van fény, ha leoltják a lámpát. A gyöngéknek van meg az a tapasztalata, hogy sötétben sincs sötét.
