Október 19. péntek

Eljött hát! És kibírtam. Tudtam, hogy így lesz. Reméltem, bíztam bennem. A fejem fáj, és túlpörögtem, ezért elaludni sem tudok. De majd szépen lassan. Egy médiás vizsgám után vettem észre, hogy leveszett az a képességem, hogy a nagy megterhelések után érezzem azt a nagyszerû felszabadultságot, amit régen a vizsgák, nagy feladatok megoldása után éreztem. Sajnálom, hogy ez már nincs, mert az azért jó érzés volt. Persze örülök, ha valamit megcsináltam, meg annak is, ha helyt tudok állni váratlan helyzetekben is. De valami már más. Nem voltam igazán elégedett az én osztályommal. Az ötödikesek elég jók voltak. Végülis elég jó lett volna ez az ötletem a megemlékezésre, ha a gyerekek egy kicsit összeszedettebbek, bár így is elment. gondolom.