Október 27. szombat

Ma a rémek napja volt az iskolában. Mondhatnám azt is, hogy halloween, de valahogy nem igen tudom, hogy is illik ez az életembe. Nekem van a mindenszentek, utána meg halottak napja, de az nem ilyen. Az olyan, hogy kimegyünk a temetõbe és a halottainkra emlékezünk. Halk beszélgetés, gyertyafény és krizantémillat. Azoknak az emléke, akik már nincsenek velünk. Mindenszentek napjának elõestéje meg a halloween. Egyszer érdemes lenne ennek a lélektani hátterét végiggondolni. Miért is van igény erre a rémesdire. Egészen biztosan van ennek valami archetipikus magyarázata. Vagy valami ilyesmi. Most láttam a fácsén, hogy tegnap volt Pécsett Pálferi. Még jó, hogy nem tudtam, így nem kellett döntenem. Így jó ez. Majd látom élõben, ha eljön ennek az ideje. Nehéz volt ma az iskolában. Nem a remek napja miatt, mert abban legalább aktívak voltak a gyerekek, hanem valahogy szét van esve az osztály, és már ezzel küzdök napok óta. Néha nagyon tehetetlennek érzem magam. Valahogy úgy, hogy sokat tudok, de nem eleget. Annyit igen, hogy érezzem a baj mibenlétét, de ahhoz már kevés a tudásom, hogy orvosoljam is. De most egy hét szünet!