Mindenszentek napja

Temetõi kép lenn itt logikus, és valójában ez egy temetõi kép, csak éppen egy gyöngytyúk a fõszereplõje. Amikor kint voltunk délelõtt a temetõben, ott a kerítés mellett rikácsolt. Elõször nem is jöttünk rá, hogy milyen állattól jön a hang. Igazából nem baj, hogy ezen a szomorúnak gondolt napon egy ilyen vidám képem van. Mert valójában ez a nap nem is szomorú. Lehetne itt filozofálgatni, de amit most le tudnék írni, azt bármikor el tudom mondani. De szimbolikus is lehet ez a madár. Ott rikácsolt a kerítés temetõ felõli oldalán, és kereste a visszavezetõ utat. Könnyen vissza tudott volna jutni a túloldalra, hiszen, ahogy átjött, úgy vissza is tud menni. Nyilván azóta meg is tette. Fura idõ van. Néha kisüt a nap, de azért többnyire felhõs. Lángost sütöttem ebédre babsaláta mellé. Régen, nagyon régen csináltam utoljára lángost. Jó lett. Eszembe jutott, hogy Ófaluban milyen sokszor sütöttem. Ferenc nem nagyon emlékezett erre, igaz, hat talán hat éves volt, amikor utoljára ott töltöttük a nyarat, ez 1994 nyara volt.