November 15. csütörtök

Valahogy nem tudom elképzelni, hogy még csak csütörtök van, de inkább azt, hogy még holnap is dolgoznom kell menni. Valahogy hihetetlenül nehéz mostanában mindenkinek. Van bennem egy olyan kép, hogy ahogy együtt húzzuk a gálya evezõit, egyre többen gondolják úgy, hogy észrevétlenül megsunnyogják, hogy õk is húzzanak, majdcsak megy úgy is az a hajó. De lehet, hogy mindenki ezt érzi. Nem igazán tudom, hogy miért van ez, de nagyon remélem, hogy hamarosan túlleszünk rajta. Keresem a kiutat, és meg is fogom találni, ez biztos. Nem mehet ez így a végtelenségéig. Napok óta több nehéz ügyben is közre kellett mûködnöm. Nem baj ez, szeretem ezt csinálni, csak lenne hozzá elég erõm. De így nehéz, hogy közben ott van az „eredeti” munkám, meg az itthoni. Aztán az ilyen sallangok, mint a holnap délután, melyben még értelmet sem igen tudok találni. Persze, lehet, hogy ez a csütörtöki nyafi. Ja, tudom, már, hogy miért gondolom folyamatosan, hogy péntek van, mert ma voltunk a Spárban. Ez meg ugye, hogy ha délután van, akkor az péntek. Igen, ma ügyelet, hatodik óra, utána nyuszibefogás, ebéd, Misleny – így egyhuzamban. Most egy kicsit összegyûjtöm magam.