November 18.

Vacakul vagyok. Nem tudom, mi a bajom. Már úgy ébredtem, hogy fáj a fejem. Reggel gyalog mentünk le a misére, mert nem akarok az autóval egyetlen felesleges métert sem menni. Reggel majd átvisszük a gumishoz. Ferenc is holnap tudja meg, hogy mi a helyzet az õ autójával. Úgy érzem, mintha lázam lenne. A torkom is fáj, és megint rajtam vannak azok a hõhullámok, melykehez hasonlót a nagy mûtét után éltem át. Indokolatlanul felszült vagyok. Ma nem csináltam semmit kivéve egy kukoricás rizst. A többit már megfõztem tegnap. Hogy holnap mit esznek, még nem tudom. Pál Ferit hallgatok. Délben egy kicsit sütött a nap, de egyébként ködös, borongós idõ volt. B. E-tel beszélgettünk egy kicsit. Jó volt. Valahogy ilyenkor azt érzem, hogy helyre áll a világ rendje, amikor azt látom, hogy a maguk kerékvágásában mennek a dolgok, Ezt éreztem a múlktkorjában is, amikor MK-t láttam a padban.