November 21. szerda

Tegnap elmaradt, hogy feltegyem ez a képet. Szerda lévén késõbb mentem. Még mindig nem voltam éppen jól. Aztán eléggé elkeserített néhány gyerek viselkedése. Egyszerûen lehetetlen pótolni iskolai keretek között mindazt, amit a család elmulaszt a gyerekek nevelésében. Amikor tudom, hogy az idegesítõ, a többi gyereknek ártó viselkedése mögött mérhetetlen szeretethiány, elveszettség áll. Az önmaga semmibe vétele. Amikor egy gyerek önpusztító életet él, de nem tehetek ellene semmit, mert abban a téves tudatban leledzik, hogy neki ehhez joga van, neki joga van úgy élni, ahogy akar, és nekem ehhez semmi közöm, ilyenkor nagyon el tudok keseredni, tehetetlennek érzem magam. Mi vezetett idáig, hogy gyerekek ilyen rombolók legyenek, és nincs az a szép szó, az a gesztus, ami a szívükig el tudna hatolni a maguk köré épített szörnyû burkon át. Az is teljes rejtély, hogy ennek a viselkedésformának a kialakulása nem arányos a gyerek rossz sorsával. Talán azzal arányos, amikor a gyerek nem érzékel maga körül korlátokat, szabályokat. Amikor a szülõ a saját szerencsétlen életét túlkompenzálva úgy gondolja, hogy mindent megenged a gyereknek. De nem ad semmi kapaszkodót. Nem ad semmi támaszt. Nem ad semmi útmutatás, hogy merre kéne menni. Menj, amerre akarsz, amerre neked jól esik. Legyél szabad. Ez gyönyörûen hangzik, csak az lesz belõle, hogy megdöglened is szabad. A rossz döntéseid következményeibe belepusztulnod is szabad. . Addig, amikor egy iskolás gyerek önkényesen szabhat magának utakat, addig arra van a legnagyobb esély, hogy eltéved. Hogy lehet azt gondolni, hogy ez szabadság? Hogy ez jó? Hogy tudná már azt egy gyerek, hogy mi lesz a cselekedete következménye, ha nincs arról információja? Mekkora szabadság az, amikor információk nélkül hozunk döntést? Szabadság ez vagy elhagyatottság? Költõi kérdés. Durva magára hagyás. Mintha otthagyná egy sötét erdõben. No, elég ebbõl így reggel. Úgy egyébként meg elég rosszul aludtam szerdára virradóra. Rikán van, hogy nem tudok aludni, de azon sem idegesítem magam. Valahol azt olvastam, hogy ha nem tudunk éjjel aludni, akkor nyilván valamit ébren kéne tennünk ahhoz, hogy az egyensúly helyreálljon bennünk, akkor az éber idõt tudjuk valami számunkra hasznosra fordítani. Olvastam, írtam (ahhoz kapcsolódik a kép, amirõl írtam). Majd kiderül, mennyi haszna van.