November 27. kedd

Megint majdnem úgy kezdtem, mint tegnap: fura. Akkor azt mondom, hogy furcsa, nagyon furcsa érzésem van mostanában többször. Leginkább a farkasok órájában, azaz, amikor a világos a sötétbe fordul, meg amikor a sötét világosba – hajnalban és alkonyatkor. (De ennek az elnevezésnek nincs köze a filmhez, vagyis nem gondolom, hogy köze lenne, Tom Best-tõl származik ez a megnevezés. ) Mintha el lennék veszve ilyenkor. Valahogy félálomban élek néha. És ez titokzatos módon a fényekkel függ össze. A fények nagy hatással vannak rám. Ezért örültem ma, hogy nagyon szépen sütött a nap, amikor jöttem haza. Tetszik ez a kerítés. A ház meg egy kicsit emlékeztet a Mama házára. Igaz, hogy csak annyira, hogy eszembe juttassa õt. Délután szedtem rukkolát, elkezdtem fõzni a hecsedlit, vasaltam. A délelõttrõl is mondhatnék dolgokat, de a meghatározó élményem még mindig az, hogy nincs elég erõ, még mindig nincs elég erõm. De talán már javul a helyzet.