Az utolsó novemberi nap

Most a lenti gépnél vagyok, ezért majd holnap felteszek egy képet mához, de holnap már december lesz. No, és szombat, de mégis dolgozunk, pedig már ma is szívesen lazítottam volna. Jobban voltam délután. Egész estig konyháztam. Bár délután hazafelé a Spárból, durván rosszul lettem, az ájulás környékezett, de valahogy keresztülment rajtam, aztán egészen jól bírtam. A szemem is jobb volt ma. Igaz, hogy pár napja szedek Béres Szemerõt. Lecseréltem a konyhában a terítõt. Nem volt piros kockás, úgyhogy most kék. Mondhatnám, újra kék. Mint eredetileg. Jelent ez valamit?

R. beszkennelt egy csomó régi osztályképet. Hát érdekes...

Amikor délelõtt kiléptem az utcára, hószagot érzetem. Azért annyira nincs hideg, de vége a ragyogó õsznek. Itt a tél. Még jó, hogy tegnap szedtünk csipkebogyót. Ma már nem tudtunk volna, mert esett az esõ.

Na, betettem a tegnapi képet. Tökös-mákos tészta. Majd írok róla a fõzõsben.

2002.05.14. Ezt a Pálferit hallgatom most. Nagyon jó!!!