Az öröm vasárnapja

Ez advent harmadik vasárnapja. A rózsaszín gyertya napja. A miseruhában is megjelenik ez a szín emlékeztetve a lilával jelzett bûnbánati idõben az örömre. A bûnbánat fogalmát is mennyi félreértés övezi. Pedig nem más, mint a GPS-ben az újratervezés. Tegnap mentünk volna BL-hoz. De nem vállalkoztam rá. Annyira kevés az erõm, hogy attól féltem, hogy teljesen kimerülök, és nem tudom végigcsinálni az elõttem álló hetet, ha vállalkozom erre az útra. A felszabadult idõben elkészítettem az I-nak küldendõ húst. Sütni is akartam, de arra már nem futotta az erõbõl. Sírtam is bevallom. A tehetetlenségtõl folytak a könnyeim. Nem fáj semmi, és mégis annyira lassan mennek a dolgok. Nem is értem. Mintha az idõ összemenne, amikor csinálok valamit. Nem is tudtam feltenni még ezt a bejegyzést sem. Meg kéne tanulnom valahogy másként kezelni a dolgaimat. A kép magáért beszél.