Ádáméva – áldott karácsonyt kívánok

Persze, ez eredetileg nem így írandó, de mégis így írtam, mert ezt egy fogalomként használták gyerekkoromban erre a napra. Ádámévakor, karácsony böjtjén, ez a válasz, ha a mikor a mai napra vonatkozik. No, fogalmazni már nemigen tudok, mert csukódik le a szemem. Szép hosszú nap volt, és tavaszias jó idõ. Ferencék voltak Kisnyárádon. Én csináltam az ebédet, a szokásos vajas krumplilevest, mákos gubát. Sütöttem kalácsot, kitálaltam a kocsonyát, vacsorát fõztem, citromos tõkehal párolt fokhagymás spenóttal, sajtgolyó, Károlyi-saláta, lilahagymás savanyúkáposzta-saláta. Desszertnek anyósom féle bejgli és B. aprósüteményei. Éppen elég volt az idõ mindenre. Szép, békés szentesténk volt.

A képen: apa és fia díszítik a karácsonyfát. (Ferencék már akkor értek haza, amikor ez a mûvelet elkészült. Õk a szoba "begyertyásításában" mûködtek közre.)

Úgy alakult az életünk, hogy ezt mindig a fiúk csinálták apjukkal. (Persze, amikor már elég nagyok voltak hozzá, elõtte meg az apjuk egyedül végezte ezt a feladatot. Amikor még kicsik voltak, akkor ebben az idõben a pécsi papa vittel el õket sétálni, játszani, hógolyózni, mikor, milyen év volt.) Én karácsonyfa-díszítés idején mindig konyháztam. A fát - mióta itt lakunk - minden évben L. szomszédtól kapjuk. Lehet, hogy ez teljesen egyedi, hogy egy szomszéd ilyen legyen. Most jut eszembe, hogy kivéve az elsõ évet, mert akkor J-éktól kaptunk gyökeres fenyõt, és az áll most a ház elõtt.