2013. január 1.

A tegnapi ragyogó idõ után zúzmarás, ködös reggelre ébredtünk. M és P reggeli után elindultak. Lencsefõzeléket fõztem szaftos tarjával ebédre. Egy kicsit pihentem ebéd után. KM-val beszélgettem telefonon. Ötre Mislenybe mentünk. Tavaly Kertvárosban voltunk, s eszembe jutott, hogy az „e jelben gyõzni fogsz” idézetet írtam egy éve. És valóban, a látszatos hozadékokat nélkülözõ tavalyi évemben mégis derék gyõzelmek vannak. Ezért érdemes az idén is iderínom. Hogy a gyõzelmek kiteljesedhessenek. A mise után olvasták fel ezt a verset. Ez is tartalmaz megfontolandó gondolatokat.

ÚJÉVI KÉRÉS

Láttam, Uram!
Egyik béna volt, a másik aszott, sárga...
vagy nem volt lába...
De a Te fényed hullt a betegágyra!
Hitükkel elrejtõztek Nálad,
és úgy hordozták mázsás terhüket,
a Te erõddel, mint a szalmaszálat.
És láttam szalmaszál alatt roskadókat.
Mert mázsás teher könnyû,
mint a kis szalmaszál, Veled.
De nélküled a szalmaszál is mázsás súly lehet.
Új évbe indulok, és nem tudom, mi vár rám.
Csak azt tudom: velem vagy, nem hagysz árván.
Csak azt tudom: utam már kijelölted.
Mint bízó gyermek, járhatok elõtted.
Te mérsz ki bút, örömöt, munkát, terhet,
s irgalmad mindegyikbe áldást rejtett.
Csak egyet adj: hogy céliránt haladjak,
hogy szalmaszálak alatt ne roskadjak!
És ha szereteted mázsás teherrel tenné próbára ezt a gyenge vállat
- segíts úgy vinni mázsás terhemet a Te erõddel - mint a szalmaszálat!

Túrmezei Erzsébet