Zúzmarás

„Téli fának hinnéd, mit a zúz belombolt…” Ez jutott eszembe, ahogy a címet leírtam. A Hamis tanúból van az idézet. De ma tényleg belombolta a zúz a fákat. A szilveszteri ragyogás után ilyen tél lett. Vannak fagyos dolgok. Arra gondoltam tegnap, hogy minden új élet észrevétlenül kezdõdik. Már itt az élõlények életére, a magzatokra gondolok. Nem akarom ideírni, a konkrétumokat. M-val beszéltem telefonon. Különös, nagyon különös dolog ez. A világ határai nagyon sokkal tágabbak a mi határainknál. A határátlépés meg nem egyszerû dolog. És nem is egyértelmû. Úgy egyébként csendeske nap volt. Szürke-fehér és hideg. De sokat pihentem. Egy kicsit írtam, olvastam, PF-t hallgattam. Este tévét néztünk. A holnap visszamegy. Szeretnék mindent a legjobban csinálni, mondani és gondolni, gondolni, mondani és csinálni. És megtenni, amit kell, azt tenni meg, amit kell. Istenem, segíts! (Nincs baj, hála Istennek, csak azért fohászkodok, hogy kerüljön el ezután is.)