Január 13. Hét éve…

Már megint nagyon borult idõ van. Az elõbb a hó is szállingózott. Misérõl hazafelé csak az autóból kattintgattam, más kép nincs. E-tel beszélgettünk megint. Tervezgetjük, hogy majd találkozunk. Épp azon gondolkoztam, hogy már hét éve lesz márciusban, hogy teljesen visszavonultam itt a faluban. Úgy telt el ez a hét év, mint egy pillanat. Elég zaklatott évek voltak. Misi 2004-ben érettségizett, Ferenc 2006-ban. A kettõ között történt meg a váltás. 2006-ban volt az utolsó tanyás összejövetel itt, majd augusztusban Anya végleg ideköltözött, de már elõtte gyakorlatilag két éve itt lakott. De 2006 januárjában, tehát épp 7 éve voltam Dobogókõn (ez szinte hihetetlen!), és februárban lesz 7 éve, hogy elkezdtem NLP-zni. Most, ahogy leírom, veszem észre, hogy azonnali volt a váltás. Hiszen még az irodában voltam, amikor jelentkeztem, még az a bevezetõ hétvégét még irodistaként csináltam meg. Aztán márciusban történt meg a változás. Májusban leérettségizett Ferenc, és szeptembertõl folytattam a tanfolyamot. De közben a médián is 2006-ban végeztem, ha jól emlékszem. Hát, ahogy elnézem, ez a 2006 nem volt éppen gyönge év, ami a változásokat illeti. Bogi is akkor lakott itt. Akkor kávézgattunk Ágival, és akkor vettük az autót is. 2006 nyarára fogytam le. És ezen a nyáron alakítottuk át a házat Baján. És akkor hoztuk át a cuccokat, és akkor nyáron költöztettük föl a hálószobát. És jól emlékeszem én, hogy a könyvet is akkor kezdtem el írni? Vagy az azért inkább 2007 nyara volt? De nem ám, mert addigra már megvolt a szöveg, hiszen 2007 nyár végén volt az „élménytúra”, és nem egy nyár alatt írtam meg a szöveget, de nem ám, hiszen, 2007 májusától a blogban már megjelentek a részek. Hát ez valami elképesztõ, a hét évvel ezelõtti évem… talán soha nem gondoltam ezt eddig ennyire át.