Január 26. szombat – kemény dió

Mármint minden nap valami képet produkálni a napomból. Bár egész jó mulatság. Ma reggel visszavittük a macskát az állatorvoshoz, hogy megkapja a következõ injekcióját. Most kellene csöppentenem a fülébe, de mintha megérezte volna, hogy mire készülök, esti sétára indult, és még nem méltóztatott hazafáradozni. Lementünk a kispiacra sajtért, de nem jött a tejes, mert kisboci született náluk. Ebédre krumplilevest csináltam és lábatlant. Ezen kívül P. szakdolgozatához keresgéltem az interneten, és igyekeztem valami számomra érdekeset találni a témában. Hallgattam Pál Ferit. Kb. ennyi volt ez a nap. Az jutott eszembe valamelyik nap, hogy apróságokat is érdemes lenne fényképezni. Pl. egy dióbél is mennyire érdekes. De aztán mégis ennél a diótörõnél maradtam. Mamától örököltem, ki tudja, hány éves lehet ez a tárgy, s ki mindenki használna eddig. Csak éppen annyira nem tudja elmesélni az eddigi életét, ahogy Kazi sem. Ja, és Babett fõzõs blogjában láttam egy jónak tûnõ dolgot. Ha minden jól megy, akkor ennek nyomán holnap megint kísérletezni fogok a konyhában. :)